Állatok egy földrajzi térképen |
|
Bármely földrajzi térképet, különösen egy nagyméretű térképet, mindenféle állat, hal, madár, hüllő, puhatestű, rovar "lakik". Ennek a jelenségnek az első, legáltalánosabb megismerése érdekében azonban még a térkép kibontása sem szükséges. Elég csak alaposabban körülnézni, hogy emlékezzen a lakóhelye közelében található ismerős dombra, egy víznyelőre, patakra, falura, tóra, és bizonyosan lesz legalább egy "állat" a nevük között. Szinte minden közigazgatási régióban, nem beszélve egy régióról vagy területről, vannak Zaitsevo és Volkovo, Zhabino és Losevo, Shmelevo és Solov'i falvak; Sokolov vagy Voronya hegység; a Bobrovoe vagy a Shchuchye tavak; folyók Lebyazhya vagy Uzhikha. Az ilyen helynevek ismertté váltak. A történelmi dokumentumokban nincs annyi (természetesen a teljes tömeghez képest), amelyek pontosan rögzülnek a születési helynevek pillanatában: ki és mikor, milyen okból, okból, alkalomból nevezett el. Ezért továbbra is az analógia módszere marad a legmegbízhatóbb asszisztens a kutató számára. Ugyanakkor tisztázzák ennek vagy annak a földrajzi névnek a lehetséges eredetét. Az olyan helyneveket, mint Bobrovoe, Lebyazhye, Selezen, Vydrino, Zmeino, Volchye, Yastrebovo, Rakino, Somino, Lunevo, Ukleikino, Sorochino (mindezek a pszkovi régióban található tavak nevei) elég egyszerűen megmagyarázzák. Például távoli őseink eljutottak a víztározóhoz, és csodálkoztak rajta, hogy rengeteg hattyú van rajta, ezért Lebyazhy-nak hívták. Egy másik tóban rendkívüli mennyiségű rákot találtak - mi lehet ő, ha nem Rakin? A nevet befolyásolhatja egy véletlenszerű lelet is, amely nem messze van például egy farkasok vagy egy medvefészek partjától. Pontosan ezeket a megfontolásokat vezérelték az első telepesek, a 9. században, akik megkezdték a korábban lakatlan Izland fejlődését. Erről az izlandi sagákból értesülünk:
És itt olvashatjuk G. E. Grumm-Grzhimailo közép-ázsiai híres kutató könyvében: „A nyugat-kínai út leírása”:
A települések nevével nehezebb. Volkovo falu például nem feltétlenül a környező erdőkben található rengeteg ragadozó miatt kaphatta nevét, hanem az első telepes - Volk és a földbirtokos - Volkov neve miatt is. A helynévre való odafigyelés néha szolgálhat a tudósok számára. Tehát, a medence helynevei Egyébként bolyhos új telepesek érkeztek Szibériába, Fehéroroszországból és a Voronezh régióból: ott volt az, hogy e század elejére még mindig ott voltak a hód egyes példányai, mindenütt kiütötték, és az ország első hódtartalékai a forradalom után keletkezett. Fehéroroszország helyneve a mai napig megőrizte a kíméletlenül kiirtott vadállat egykori bőségének emlékét: Hód, Bobrik, Bobrovitskoe - ezeket és hasonló neveket számos falu, folyó, tó kapja. Bobru nevét Bobruisk nagyvárosának is köszönheti.
Az "állat" helynevek általában nem ritkák a települések között, amelyek városi rangot kapnak. 1968. július 1-jétől az Orosz Föderációban találhatók között találhatók: Volcsanszk és Voronezh, Gusev és Gusinoozersk, Gus-Khrustalny és Ershov, Zhukovka, Zmeinogorsk, Kozelsk, Kozlovka, Kotovo, Lebedyan, Medvezhyegorsk, Oryol, Olenegorsk Osu,, Petushki, Rybinsk, Rybnoe, Rybno-Slobodsky, Sokolniki, Shchuchye. Nagyon gyakran városaink neve visszanyúlik az ősibb természetes helynevekre: Voronezh (a Voronezh folyón áll, a Don bal mellékfolyója), Orel (az Okába folyó Orlik folyót 1784-ig Orelnek hívták), Gusinoozersk, Olenegorsk, Gus-Khrustalny (a Gus folyóból származik; a név második része kristálygyár építéséhez kapcsolódik a 18. század közepén). Lvivnek, Nyugat-Ukrajna városának, amelyet először a krónika említ 1256 alatt, nincs közvetlen kapcsolata az állatok királyával - itt nem voltak „oroszlán” természetes helynevek. A talány egyszerűen megoldódik: a várost alapító Daniil Romanovich galíciai-volyn herceg fiának, Leónak a nevét adta neki. Teljesen természetes, hogy sokkal nehezebb megfejteni az idegen nyelvű helyneveket. Leningrádban vannak Bolshaya Okhta és Malaya Okhta. Mindkét helynév a Névába ömlő folyó nevéhez fűződik - Okhta. De mit jelent maga ez a szó? Különböző verziók vannak. Az egyikük - a folyó nevét a Chud észt törzs népe adta, akik a modern Leningrádi régió területén éltek. Az "Okht" ősi észt "medve", ezért a folyó - Medvezhya - nevének pontos jelentése. A kották - az egykor Dél-Szibériát lakó emberek - már régen megszűntek, de a Kotta "Farkas-folyó" továbbra is a folyó és Barnaul város helyneveiben él. A krími Balaklava városa nagyon ősi, és a jelenlegi nevet a törökök adták neki, akik 1475-ben elfoglalták a várost, és fordításban "halak fészkét" jelentették. Egy másik krími helynév "hal" eredetű volt. Beszélünk a modern Kerch elődjéről - Panticapaeum ősi városáról, amelyet a Kr. E. VI. Században alapítottak. Nevének iráni változatát tartják a legvalószínűbbnek: panti - kara, vagyis "hal út". Valójában a Kerch-szoros nemcsak most, hanem az ókortól kezdve a rengeteg halról ismert, az ókorban még a legdrágább fajtákat is innen exportálták. A Krím területén egy másik görög gyarmatvárosnak, Mirmekiy-nek (Hangyaboly) furcsa neve volt. A tudósok között a mai napig nincs egyetértés a többi helynévvel kapcsolatban. Például a Moszkva-folyó nevét, amely hazánk fővárosába került, a mari „maska ava” (medve) és a komi „mos (k) va” (tehénvíz) magyarázza. Vannak más verziók is, de nem világos, melyiket kell előnyben részesíteni.
A helynevek formája nem mindig egyszerű, egyértelmű; némelyikük terjedhet, mint egy nagy fa.Aki elolvasta John Tenner "Harminc év az indiánok között" feljegyzéseit, valószínűleg felidézi annak a sziklás területnek a leírását, amelyet az Ojibway törzs népe Ke-nyu-kau-neshe-wai-byant-nak hívott ("Ahol elejtik a szürke sas "). Csak sejteni lehet, hogy ez a kifinomult név az indiánok néhány legendájához kapcsolódik. Az átfogóság, a tágasság általában jellemző az indiai helynevekre. A modern Mexikóban a maja, a nahua, a zapotec és más nyelveken (ebben az országban legfeljebb 125 indiai nyelv és nyelvjárás létezik!) Találunk ilyen földrajzi neveket: "Kígyók pihenőhelye", "Öntözés" hely borzoknak "," Folyó, amely mentén a kolibri él "," Hollók hegyén "," Nagy kígyó "," A hangyák hegye "," A baglyok között "," A kígyók házában "," A szúnyoghegy "," A víz közelében, ahol legyek vannak "stb. Úgy gondolják, hogy a világ egyik leghosszabb helynevének van tava Massachusetts-ben (USA). 44 betűből áll és fordításban szó szerint a következőket jelenti: "Ön az Ön oldalán horgászik, mi az oldalunkon horgászunk, senki nem a közepén horgászik." Földrajzi térképen könnyen megtalálhatunk olyan városokat, amelyek neve állatok nevéből származik. Az Egyesült Államok nagy ipari központjának, a Buffalo névnek az a visszhangja, amikor több millió bölénycsorda legelt a jelenlegi város helyén és az egész kerületben: a német Buffel jelentése "bölény", "bivaly" ". Oxford (Anglia), amely az ősi szögeiről híres egyeteméről, csak "tehén gázló" volt. Régen ezt a helyet használták szarvasmarhák áthajtására a Cherwell folyó gázlóján. Több ezer kilométerre vannak egymástól Stuttgart (Németország) és Iszfahán (Irán) városai. Azonban, ha lefordítja a nevüket oroszra, akkor kiderül, hogy névrokonok: "Lógazdaság", "Lóudvar". Melitopolunk, Ukrajna városa a maga idejében görög módon - "Méhváros", vagy "Méhváros". A csíkos ragadozó, a dzsungel zivatara, Tigre (vagy más módon Rio Tigre) városát nevezik - argentin Velence, amely tizenöt evezőklubjáról híres, és Venezuela két nagy olajterülete: El Tigre és El Tigrito (Tigrenok). Az imperialista Japán a Pearl Harbour kikötője ellen indított kalóztámadással kezdte a háborút, angol nyelvről lefordítva ez a név "Pearl Harbor" -ot jelent. Szudán fővárosa, Kartúm a Fehér és a Kék Nílus összefolyásánál áll, és a nyíl alakja figyelemre méltóan hasonlít egy elefánt törzsére. Arabul a "kartúm" jelentése "csomagtartó". De a szakértők különböznek az afrikai Uganda állam fő városának eredetétől. Egyesek úgy vélik, hogy Kampala közvetlenül kapcsolódik az "impala" -hoz (antilop), míg mások ezt az elnevezést az "empala" szóra emelik, amely a basoga nép ősi nyelvén "leopárd" -ot jelent. Egy másik afrikai ország - Mauritánia - fővárosának neve virágosan hangzik fordításban: Nouakchott jelentése: „A kagylók királysága”. A fővárost nemrégiben építették (az első követ 1958 márciusában rakták le), és tisztelegnünk kell a fiatal helynév szerzőinek leleményessége és esze iránt: Nouakchottban minden udvar és sok utca szó szerint kagylóval van tele. Egy 50 000 lakosú városban az aszfalt vagy beton természetes helyettesítőjeként szolgálnak, amely futóhomokot takar.
A Mali Köztársaság fővárosának - a Niger folyó partján fekvő Bamako - címerén nem véletlenül helyezik el három krokodil képét: a főváros neve már fordításban is így hangzik: "Város a krokodil folyón" (bamba - krokodil, "o - folyó"). Hasonlóan értelmes a jelenlegi em (medve Bern város - Svájc fővárosa. A legenda szerint a várost 1191-ben Berthold herceg alapította, miután medvét öltött ezen a helyen. A herceg név a leendő városnak - Bern (Vage - medve). Íme néhány további példa: Buzuluk jelentése "borjú", Vorkuta - "medve", Konotop - "ló", Bugulma és Buguruslan - "bika", Alupka - "róka" (Szovjetunió); Brindisi - a "szarvas" -ból (Olaszország); Fuenteovejuna - "Juhforrás" (Spanyolország); Sialkot - "sakálok helye" (Pakisztán); Ivry - a "vaddisznóról, kanról" (Franciaország); Mysore - "a bivalyok helye" (India); Cheyenne - "kígyó", Chicago - "skunk" (USA). Számos öböl, szoros, sziget és egész szigetcsoport az állatvilág különféle képviselőinek nevét viseli. Az Afrika északnyugati partjainál fekvő Azori-szigeteket a középkorban az arabok madárinfluenzának nevezték.Miután 1431-ben újra felfedezte ezeket az elhagyatott szigeteket, a portugálok konkretizálták a nevet - a szigetcsoportot ettől kezdve "Sólyomnak" hívják (portugálul "sólyom"). A portugál tengerészeket a szigetek példátlan sokasága nyűgözte le. Más tengerészek - a spanyolok - a helyi fajtájú nagy kutyákat (canis - latinul "kutya") tartják a Kanári-szigetek legnagyobb vonzerejének. Skóciától és Izlandtól szinte egyenlő távolságra vannak a Feröer (fordításban "Juh") szigetek, amelyek nevüket a skót remete szerzetesek idehozott juhainak köszönhetik.
Ha a kutyákat és a sólymokat nem hagyják figyelmen kívül A morgók új földek felfedezői, akkor mit mondhatnánk akkor a Galapagos-szigetek csodájáról - egy hatalmas elefánt teknősről (spanyolul galapago)! Kagylójának méretei körülbelül egy centiméter hosszúak és 60 centiméter magasak. Az óriások egy része óriási súlyt ér el - 400 kilogrammot! A spanyolok a 17. században fedezték fel a szigeteket; elefánt teknősök jártak ott abban az időben számtalan állományban. Később a bálnavadászok és a kalózok készségesen használták őket könnyen elérhető és gyakorlatilag nem romlandó ételként. Teknősök százait dobták a hajótérbe. A szívós állatok élelem és ital nélkül akár egy évig vagy még tovább is létezhetnek, és a tengerészek egész idő alatt nem tettek át friss és ízletes teknősöt az étlapra. Végül ezek a csodálatos állatok, amelyek személyes megfigyelései alapján a nagy Darwin a fajok eredetének elméletét alátámasztotta, a kihalás szélére kerültek. Csak 1965-ben engedve a világ közvélemény nyomásának, Ecuador kormánya (a szigetek ehhez az országhoz tartoznak) nemzeti parknak, vagyis természetvédelmi területnek nyilvánította a Galapagos-szigetet. Sólyom, kutya, juh, teknős - ez korántsem teljes lista, említünk még egy elefántot (Elefánt-sziget a Bombay-öbölben), egy medúza (Iturup a Kuril-szigetek egyike), vaddisznók ( Nassi Dumbo - így hívja a helyi lakosság Madagaszkárt), hódot (Bobrovy-sziget a Bering-tengeren), kengurukat (Kenguru-sziget Ausztrália partjainál), repülő kutyákat (Kapandina, Zanzibár közelében), makit (Nosy Komba, közel Madagaszkár), kajmán (Kajmán-szigetek a Nyugat-Indiai Köztársaságban) és számos más, kisebb-nagyobb sziget híres neve. Miért vannak szigetek, egész országoknak vannak neveikkel társítva az állatok nevét. Ezen országok egyike Szingapúr - fordításban a szanszkrit "Oroszlánvárosból". A város-ország csak látszólagos abszurditás, mivel ez az állam törpe, lényegében Szingapúr egy városából áll. Figyelemre méltó, hogy a városi toronyba tornyosuló oroszlán képe továbbra is Szingapúr emblémája. A Közép-amerikai Panamai Köztársaság neve fordításban még furcsábbnak tűnhet: "Olyan hely, ahol a halak jól kifoghatók." Itt tisztázni kell, hogy bár ez a köztársaság összehasonlíthatatlanul kiterjedtebb, mint Szingapúr, ugyanúgy hívja fővárosa, Panama városa. A város pedig a névadó indián faluból örökölte a nevet. Érdekes módon az egyik legnagyobb föníciai város, Sidon ("Halászhely") joggal tekinthető Panama névadójának: a halászat fontos szerepet játszott a föníciaiak életében.
De visszatérve az országokhoz és államokhoz. Az "Uruguay" (az azonos nevű folyó nevéből) szó a charrua nyelven vagy "színes madarak folyója", vagy "csigák folyója" volt. Jaj, most már nem lehet ellenőrizni a fordítás pontosságát, ezért a gyarmatosítókat kell hibáztatni: a Charrua indián törzset teljesen kiirtották ... Szintén a folyón nevezték meg az afrikai Kamerun államot. Az első európaiak, akik ellátogattak Afrika ezen területére, Lopo Gonzales (15. század) portugál expedíció tengerészei voltak. A Vuri folyó torkolatánál hatalmas számú garnélát találtak (portugálul camaroes), és ennek a ráknak a nevét adták neki. A későbbi európaiak az egész partot "garnélarák folyójának" nevezték - Kamerun. Az albánok Shqiperinek (shqipe - sas) hívják országukat.Feltehetőleg a Mali Köztársaság afrikai államának neve a mandingo nyelv mali szaván alapszik, jelentése "víziló". Serra Lean (Oroszlánhegység) - így nevezte az 1462-ben ide érkező portugál Pedro di Sintra Afrika nyugati partjának egyik szakaszát: a helyi hegyek körvonalai úgy tűntek számára, mint egy oroszlán királyi profilja. Ez az optikai csalódás köszönheti nevét a mai Sierra Leone Köztársaságnak (a portugál "Serra Lean" spanyol változata). Miután felfedeztek maguknak egy új földet - az Ibériai-félszigetet, a föníciaiak "I-Shapan" nevet adtak neki, ami azt jelenti, hogy "Daman-sziget". Két tévhit egyszerre. Először nem egy sziget, hanem egy félsziget. Másodszor, a föníciaiak összetévesztették a spanyol vadnyulakat a számukra jól ismert hyraxokkal - a legkisebb patások azonban megjelenésükben nagyon hasonlítanak a nyulakhoz és a nyulakhoz. Latinul ezt a föníciai nevet "Hispania" -vá, oroszul "Spanyolországgá" alakították át. Eddig Shor az országok és államok modern "állatneveiről" beszélt. Logikus azt feltételezni, hogy minél tovább az évszázadok mélyére, annál inkább ilyen neveknek kell lenniük. A történelmi adatok megerősítésként szolgálhatnak. Az államiság megjelenése Egyiptomban a Kr. E. 4. évezred végére nyúlik vissza. Ekkor jelent meg több mint negyven kis királyság a Nílus völgyében, amelyeket gyakran a védőszent nevén (állat formájában) hívtak: "Nyúlvidék", "Fehérantilop régió" stb. Ráadásul az ősi politikai megosztottság olyan stabil volt, hogy sokkal később ezek a királyságok régiók formájában (görögül "nomes") továbbra is az egyesült Egyiptom részei voltak. A totemizmus maradványai egyértelműen nyomon követhetők a mai Peru és Kolumbia területét elfoglaló Andok régió ősi népeinek társadalmi-politikai életében. Az inka államban a közösségek az állatok nevét viselték: Pumamarca (Puma-közösségek), Condor-mark (Condor-közösségek), Huamanmarka (Hawk-közösségek) stb. Laosz ősi neve Lansan volt: "millió elefánt országa".
Sokan hallottak Arcadia-ról, egy ókori görög államról, amely Peloponnészosz középső részén található. Ez a „hibája” ennek a 17. századi múltra visszatekintő irodalmi hagyománynak, amelyet követően Árkádiát olyan országként ábrázolták, ahol a gazdák és pásztorok boldogan és gondatlanul éltek. Ez magyarázza a jól ismert fogási kifejezést: "Arcadian idyll". Az "Arcadia" szó valójában ugyanazon gyökerűnek tűnik, mint az "Arctic" (lásd az "Űr legidősebb lakói" fejezetet), és görögből lefordítva azt jelenti: "Medvék országa". Kétséges lehet-e, hogy a név sokkal megbízhatóbban jellemezte ezt a hegyvidéki országot, mint a későbbi véletlenszerű irodalmi hagyomány. "Serika" - "Selyem emberek országa" - így hívták a görögök és a rómaiak Kínát az ókorban. A legendás madárfőnik, amely ezer évvel később megégette magát, hogy aztán újjászülethessen a hamuból, a nevét a szíriai partvidéknek köszönheti, amelyet a történelemből Fönícia (pontosabban - föníciai) néven ismerünk. A legenda szerint itt történt a főnixmadár fiatalítása. A 15. században a modern Azerbajdzsán, Örményország, Irak és Nyugat-Irán területén két nomád törzs állami szövetség működött - a törökök. Ezeket az állapotokat Kara-Koyunlu-nak ("fekete kos") és Ak-Koyunlu-nak ("fehér kos") hívták - a transzparenseken található megfelelő képek szerint. 1467-1468-ban a "fehér juh" legyőzte a "fekete juhot", és az összes fenti terület egyedüli mestere lett. És végül az úgynevezett "ló szélességekről" az Atlanti-óceánon. Ez az északi félteke 30. szélességi fok. Ezeken a szélességeken nyugodt az uralom. Amerika felfedezése után a lovakat nagy számban importálták az Újvilágba. A 30. szélességi körbe érve a vitorlás hajók a nyugodt időjárás miatt gyakran sokáig fagytak az óceánban. A lovak élelem és édesvíz nélkül maradva tömegesen haltak meg, 4 és kidobni kellett őket, hogy cápák megegyék őket.Ettől az időtől kezdve rögzítették a tengeri használatban a "ló szélességek" nevet. Krasnopevtsev V.P. - Sirályok egy talapzaton 111 |
| Utazás a naptárak között |
|---|
Új receptek
