|
 A dió egyik jellegzetes biológiai jellemzője a dichogámia, vagyis a hím- és nővirágok nem egyidejű virágzása ugyanazon a fán.
E tekintetben a dió önbeporzása nem eléggé fejlett, de nem tulajdonítható teljesen az önsteril (önsteril) növényeknek.
A dichogámia az oka annak, hogy a dió lényegében kereszt beporzású fajta. Ez pedig a polimorfizmusának (a formák változatosságának) oka.
Az ilyen biológiai jellemzőkkel kapcsolatban az anyanövényekből nyert utódok mindig kisebb-nagyobb mértékben eltérnek ez utóbbiaktól. Az anyafa bizonyos tulajdonságokkal rendelkező gyümölcseiből termesztett palánták többségében nem biztos, hogy vannak.
A GI Kancha-Veli 1964-ben végzett kísérlete meglehetősen indikatív: Az anyai forma jellemzőinek öröklődésének teszteléséhez a dió juglans regia f magjait vetettük el. laciniata Hangos szerű levelekkel. A 950 termesztett palántából csak négynek volt ugyanaz.
A kollektív gazdaságokban, az állami gazdaságokban és az erdészeti vállalkozásokban a dióültetvényeket nem fajtájú ültetési anyagokkal fektetik. A fejlett gazdaságokban az ültetés figyelembe veszi a dió eredeti formáinak értékét. De még itt sincs garancia az anyai tulajdonságok öröklődésére.
 Az anyai tulajdonságok öröklődése az utódok által garantálja a vegetatív szaporodást (oltás, bimbózás, rétegzés, a hajtások gyökeresedése stb.). Az értékes fajta tenyésztésének ez a módszere azonban még nem kapott megfelelő elosztást.
A dió dichogámiája közvetlenül befolyásolja a gyümölcs hozamát.
Kutatásunk szerint a kialakult petefészkek száma a hím és nőstény virágok virágzási idejének különbségétől a következő függvényt mutatja: azoknál a fáknál, ahol ez öt napnál hosszabb ideig egybeesik, a petefészkek 4-7-szer nagyobb mértékben képződnek, mint azokon, ahol ez az egybeesés egy vagy két napra korlátozódik. Mivel ez a fajta szél beporzású, gyenge széllel rendelkező napsütéses napokon több petefészek képződik.
Az ültetvényekben általában több olyan fa van, amelyben a hímvirágok korábban virágzanak, mint a nőstények, de azok, amelyekben a nővirágok korábban virágoznak, produktívabbak, mivel hosszabb megtermékenyítésre van lehetőségük.
A fiatal erdőállományokban a ritkítás során szabályozni kell ezeknek és más fáknak a számát és arányát.
Az idősebb kertekben a dichogámia termésre gyakorolt negatív hatása csökkenthető azáltal, hogy az ellenkező virágzási mintázatú gyümölcsöző formák dugványait oltják a fák koronájába.
Minden gazdaságnak lehetősége van értékes tulajdonságokkal rendelkező fák kiválasztására további vegetatív szaporodáshoz.
Figyelembe véve a dió biológiáját, a virágzás és a termés jellegét, a következőket kínáljuk:
1) csak jó fajtájú és formájú oltott palántákkal ültessen kerteket;
2) a dió maggal történő szaporítása csak erdei ültetvényeken.
Ezek az intézkedések hozzájárulnak a dió legjobb fajtáinak és formáinak termesztéséhez a gyümölcsösökben és az ültetvényekben, valamint a hozam növekedéséhez, ami lehetővé teszi e növény gazdasági hatékonyságának növelését.
Yu. F. Grishin
|
